A Juventus FC története

A klub az 1900-as évben jutott be az olasz bajnokságba. Első mérkőzésüket 1900. május 11-én játszották a város másik csapatával az FBC Torinesevel. A mérkőzést végül 1–0-ra a Torinese nyerte meg. A következő évben már a Ginnastica Torino 5–0-s legyőzésével közel kerültek a bajnoki címhez, ám az elődöntőben 3–2-re alulmaradtak a Milan Crickettel szemben.

Az 1903-as Juve.
A csapat ma is használatos fekete-fehér mezét 1903-ban "szerezte", mikoris John Savage egyik barátja aki Nottinghamben dolgozott a Notts County csapatánál egy félreértést követően fekete-fehér mezeket szállíttatott le Torinoba. Ebben az időkben az egyesület a Velodromo Umberto I-ban játszotta hazai mérkőzéseit. Ezt követően 1903-ban és 1904-ben is ezüstérmesek lettek a bajnokságban, majd 1905-ben már az első bajnoki cím kerülhetett a vitrinbe.

A Juve ekkor kezdett megerősödni, ám hirtelen Alfredo Dick (az elnök) valamint több meghatározó játékos elhagyta a klubot, hogy megalapítsák a Torino FC-t. A két csapat ezt követően együttesen bérelte a Velodromot. Kettejük első derbijét 1907. január 13-án játszották és azóta is nagy a rivalizálás köztük. A találkozót Derby della Molenak nevezik (Mole-i derbi), amely Torino egyik nevezetességéről a Mole Antonellianaról (A Film múzeuma) kapta a nevét.

Az első világháborúig a bajnokságban más csapatok domináltak a piemonti térségből (Pro Vercelli, Casale). A háború után Corradino Corradini elnöksége alatt a csapat ismét megerősödött és több játékost is behívtak az olasz válogatottba. E csapat egyik kiemelkedő játékosa volt Giampiero Combi kapus.

Az Agnelli-éra

Edoardo Agnelli, az Agnelli család, valamint a Fiat vállalat tulajdonosai vették át a klub irányítását 1923-ban. Felépítettek egy új privát stadion Villar Perosában (Torinótól délnyugatra). Ezt követően a klub 1926-ban ismét bajnok lett, a döntőben 12–1-es győzelmet aratva az SS Alba-Audace Roma felett.

Edoardo Agnelli a Juventus 14. elnöke

1930 és 1935 között az együttes 5 bajnoki címet nyert meg zsinórban, ami mindmáig olasz rekord. A sikersorozat edzője Carlo Carcano volt, a csapatban pedig olyan játékosok szerepeltek, mint Raimundo Orsi, Luigi Bertolini, Giovanni Ferrari vagy Luis Monti. A klub eljutott a Mitropa kupa elődöntőjébe is ahol a csehszlovák Slavia Prága ellenében maradt alul.

1933-ban az egyesület elköltözött egy új stadionba, a Stadio Benito Mussolinibe melyet az akkori olasz miniszterelnökről Benito Mussolinirőlneveztek el. A létesítmény befogadóképessége közel 65.000 volt és eredetileg az 1934-es labdarúgó-világbajnokságra készítettek. Edoardo Agnelli 1935. július 14-én meghalt és ezt követően több kulcsjátékos is elhagyta a klubot.

A siker váratott magára, ám csak az 1938-as bajnoki ezüstéremnek "örülhettek" a szurkolók. A második világháború idején sem jöttek az elsőségek. Ekkor a klub tiszteletbeli elnöke Gianni Agnelli lett. Ezalatt 1950-ben és 1952-ben újabb két bajnoki címet szerzett a csapat, az utóbbi sikerben nagy szerepet játszott az angol Jesse Carver edző személye. 1957-ben két jelentős labdarúgó John Charles valamint Omar Sivoriérkezett a klubhoz. Velük és a csapat egyik legendás játékosával Giampiero Bonipertivel a Juve többször is bajnoki címet ünnepelhetett, ráadásul az 1960-as szezonban a klub duplázni tudott mivel az olasz kupát is megnyerték. 1958-ban az együttes először vett részt abajnokcsapatok Európa-kupájában, mivel '58-as olasz elsőségével kivívta a kupaindulás jogát. A csapat 10. bajnoki címénél a szövetség egy arany csillagot (Stella d'Oro al Merito Sportivo) ítélt oda a klubnak, melyet a következő szezonban már viselhettek a mezükön. 1961-ben újabb elismerés, az aranylabda is a csapaton belülre került, méghozzá Omar Sivori által.

Boniperti 1961-es visszavonulásával egy 182 gólos korszakot is lezárt, mely sokáig klubrekordnak számított. 1967-ben a csapat ismét megnyerte a Scudettot. A klub akkori edzője Heriberto Herrera volt. Irányítása alatt volt játékos a Juventusnál Sandro Salvadore.

Az európai sikerek

Az 1970-es években a klub meghatározó szerepet játszott a bajnokságban. Az edzői posztot ekkor a cseh Čestmír Vycpálek töltöte be, aki korábban játszott is az együttesben (valamint a Palermoban). A csapatban ekkor több híres játékos is szerepelt, köztük Gaetano Scirea, Roberto Bettega, Fabio Capello, Franco Causio és a brazil José Altafini aki jelenleg is a Serie A 3. legeredményesebb gólszerzője.

A csapat segítette a játékosok iskolai tanulmányainak befejezését valamint sok játékos aktív pályafutása után a Fiatnál dolgozhatott (vagy hozzá kapcsolódó vállalatnál).

Bár a Juve Olaszország legeredményesebb csapatává nőtte ki magát az európai kupaporondon nem jöttek a sikerek. Egészen 1977-ig, amikor ugyanis az együttes megynerte az UEFA-kupát Tardelli és (a visszavágón) Bettega góljával végül 2–2-es összesítésben idegenben lőtt góllal az Athletic Bilbao ellen. A klub edzője ekkor a később visszatérőGiovanni Trapattoni volt.

Trapattoni edzősége alatt a Juve több bajnoki címet is megnyert valamint a második aranycsillagot is felvarrhatta a mezére elérve 20. elsőségüket. Ez mindmáig olasz rekordnak számít. Paolo Rossi a csapat egyik kiemelkedő egyénisége, aki győzelemre vezette az válogatottat az 1982-es VB-n megnyerte az aranylabdát, amely így már 2. alkalommal került zebramezeshez. Szintén ebben az évben igazolt a csapathoz Michel Platini a francia Saint-Étiennetől. Ő volt Johan Cruyff után a második labdarúgó aki háromszor kapta meg a díjat és a mai napig az első aki három egymást követő évben.

1985-ben a csapat felért európa csúcsára a BEK megnyerésével. Az 1–0-s győzelmet a Liverpool felett beárnyékolta a Heysel-tragédia, melyben 39 (nagyrészt olasz szurkoló) vesztette életét. Ezt nevezték az UEFA legsötétebb órájának.

A siker nem tartott sokáig, a következő bajnoki címre ugyanis 1995-ig kellett várni. A közel 10 éves periódusan a Maradonát soraiban tudó Napoli, AC Milan valamint azInternazionale volt inkább a meghatározó együttes.

1990-ben a csapat új stadionba a Stadio delle Alpiba költözött. A létesítmény szolgált helyül többek között az 1990-es VB elődöntőjének.

A Lippi-éra

Marcello Lippi 1994-ben vette át az edzőséget a klubnál. A sikerre nem kellett sokat várni, 1995-ben a csapat megnyerte a bajnokságot. Ekkor került a klubhoz egy kiváló védőCiro Ferrara, akit Lippi a Napolitól "hozott magával". Az egyesület tagja volt ekkor a kiváló támadó Roberto Baggio, Gianluca Vialli és a Juve későbbi újabb nagy ikonjaAlessandro Del Piero.

A csapat legeredményesebb gólszerzője Alessandro Del Piero

1996-ban a csapat a bajnokságban csak 2. helyen végezett, a BL-ben viszont ismét sikert ért el a klub. Az Ajax elleni döntőben Ravanelli góljáraJari Litmanen válaszolni tudott, ám a büntetőpárbajban végül 4–2-re legyőzték a hollandokat.

Ez időszak alatt a klubban sok neves játékos szerepelt, többek között Christian Vieri, Zinedine Zidane, Filippo Inzaghi és Edgar Davids. A második BL-győzelmet követően '97-ben és '98-ban is döntőig jutott a csapat ám mindkétszer alulmaradtak; előbbit a Dortmund utóbbit a Real Madrid ellen bukták el.

A csapatot ekkor vád érte, miszerint az orvosok 1995 és 1998 között illegális doppingszereket adtak a játékosoknak, ám 2 per után a bíróság úgy döntött, hogy nem találta bűnösnek a csapatot. A WADA semmilyen betiltott szert nem talált a tesztek során.

Lippi 1999-ben átigazolt az Interhez, de egy év után újra visszatért a Juvéhoz és olyan játékosokat csábított a klubhoz mint Gianluigi Buffon,David Trézéguet, Marcelo Salas, Pavel Nedvěd vagy Lilian Thuram. A csapat 2002-ben és 2003-ban ismét bajnok lett, ám a 2003-as BLdöntőjében ismét nem tudtak diadalmaskodni, mivel a rivális AC Milan ellen a büntetőpárbajban alulmaradtak. A következő évben Lippi távozott és átvette az olasz válogatott edzői posztját, amivel 2006-ban VB-t nyert.

A "Calciopoli" botrány

2004-ben Fabio Capello vette át az irányítást és a rákövetkező 2 évben bajnoki címig vezette a Juventust. 2006 májusában azonban 3 klubbal egyetemben (AC Milan, Fiorentina, Lazio) belekeveredtek egy botrányba. A fő vádlott az együttes vezérigazgatója Luciano Moggi volt, akit azzal vádoltak, hogy mérkőzéseket fizetett le. A játékosokat nem vádolták meg. Moggi a tanács 2 másik tagjával május 13-án lemondott. A kialakult kritikus helyzetben a csapat egyik játékosa Gianluca Pessotto öngyilkossági kísérletet követett el, mivel leugrott a klub székházának emeletéről.

A történtek után Capello a Real Madridhoz távozott. Stefano Palazzi a FIGC elnöke kijelentette, hogy a 4 érintett sorolják le a Serie B-be és a Juventustól vegyék el az utóbbi 2 bajnoki címüket. Végül csak az Öreg Hölgyet sorolták egy osztállyal visszább a többi csapatot pénzbüntetéssel és pontlevonással sújtották. Első fokon a következő idényt 30 pontos hátránnyal kezdte volna a csapat, ezt később 17-re végül 9-re csökkentették. A csapatból távozott jó néhány kiemelkedő labdarúgó, többek közt az aranylabdás Fabio Cannavaro valamint Lilian Thuram, Gianluca Zambrotta, Patrick Vieira és Zlatan Ibrahimović. Utóbbi két játékos a rivális Interhhez szerződött. Ám sokan hűségesek maradtak a klubhoz, így Gianluigi Buffon, Alessandro Del Piero, Pavel Nedvěd, Mauro Camoranesi és David Trézéguet is.

A csapat többször is fellebbezett az üggyel kapcsolatban ám a pontlevonáson kívül máson nem enyhített a bíróság. A két elvett bajnoki cím az Interhaz került valamint a Messinamely elvileg kiesett volna, bent maradhatott az első osztályban.

Visszatérés az élvonalba

A következő idényben a csapat a másodosztályban 9 pontos hátrányból kezdte a szezont. A vezetőedző a korábbi játékos Didier Deschamps lett. 2006 decemberében meghalt a klub 2 ifjúsági játékosa Alessio Ferramosca és Riccardo Neri. A bajnokságot 6 pont előnnyel nyerték meg így visszakerültek az első osztályba.

A szezon végén a Deschampsot menesztették az új edző Claudio Ranieri lett. Edzősége alatt a csapat 3. helyen végzett az Inter és az AS Roma mögött ezzel 2 év után a BL-be is ismét bejutott a csapat. Ranieri csapata a következő idényben viszonylag jól szerepelt a bajnokságban, de a Bajnokok Ligájából a nyolcaddöntők során kiestek a Chelsea FCellen 3-2-es összesítéssel. A szezon hajrájában a gyengülő eredmények miatt Ranierit elbocsátották; a helyére az egykori legendás védő, Ciro Ferrara érkezett, akinek a vezetésével megelőzték az AC Milant, és a 2. helyen végeztek, 10 ponttal lemaradva a bajnok FC Internazionale mögött.

Szenvedés és a harmadik csillag

A 2008-09-es szezon végén a legendás középpályás, Pavel Nedved visszavonult az aktív játéktól, ami posztjának megüresedését idézte elő. Ferrara a Juventus által már korábban is figyelt játékossal, a többek között a Real Madriddal is hírbe hozott Diegoval kívánta pótolni a Nedved távozásával keletkező űrt, ami a szezon kezdetén kiválóan működött is. A Ferrara által kitalált rendszer működött, és senki nem gondolta volna, hogy problémák adódhatnak. A BL-ben, ha nem is szárnyaltak, de úgy nézett ki, hogy csoportjukban másodikok lesznek. De látszottak már a válságjelek: Diego formája visszaesett, és rajta kívül nem volt alternatívája Ferrarának a karmesteri posztra. A fordulópont egy héten belül zajlott le: a Juventus a hétvégi, Internazionale elleni rangadót hazai pályán 2-1-re megnyerte, majd következett a Bayern München elleni hazai BL-találkozó, a csoportkör utolsó mérkőzése. A két csapat az odavágón, az Allianz Arenában 0-0-ás döntetlent játszott, és mivel a Bayern ponthátrányban volt, csak a győzelemmel juthattak tovább a (meglepetésre) csoportelső Girondins Bordeaux mögött. Ráadásul a müncheni alakulat a csapat elvárásaihoz képest pocsék őszt tudhatott maga mögött, tehát a Juventus abszolút esélyesként lépett pályára, és már a 2. percben vezetést is szereztek, David Trézéguet góljával. De a Byern talpra állt, kiegyenlített, majd idegenben lefocizta ellenfelét, és a 4-1-es győzelmével továbbjutott a Juventus ellenében, akik az Európa-Ligában az Ajaxot kapták ellenfélnek. Ferrera rendszere viszont összeomlott; a Juventus sorra érték a megalázó pofonok, és olyan mély válságba került a csapat, hogy Ferrarát 2010. január 29-én kirúgták. Utódja Alberto Zaccheroni lett, aki a Milannal az év edzője lett 1999-ben, de az egykori Torino-edző kinevezése felháborodást szült egyes ultráknál. Zaccheroninak eredményeivel sem sikerült feledtetnie múltját, a Juventus továbbra is szenvedett; az Európa-Ligában ugyan kiejtették az Ajaxot, de a Fulham ellen a hazai pályán szerzett 3-1-es előny is kevésnek bizonyult a Gera Zoltán, Bobby Zamora és Clint Dempsey fémjelezte londoni alakulat ellen: idegenben 4-1-es vereséget szenvedtek a későbbi döntőstől; Dempsey duplázott. A szezont a megalázó 7. helyen zárta a csapat, Zaccheroni nyáron lejáró szerződését pedig természetesen nem hosszabbították meg. Utódja a Sampdoriát 4. helyre kormányzó Luigi Delneri lett. A 2010-11-es szezont megelőző mercato során Diego visszament Németországba, a VFL Wolfsburg csapatához, viszont megszerezték az Olaszország számára tragikusan sikerült világbajnokság legjobb olasz játékosait, mint Simone Pepét és Fabio Quagliarellát, valamint a kreatív szélsőt, Miloš Krasićot. Az évek óta kirobbanthatatlan kapus, Buffon sérüléssel küszködött, ezért érkezett a Milantól az ott brillírozó Marco Storari, és a jobbhátvéd posztjára Marco Motta, Bari fantasztikusan teljesítő Ranocchia-Bonucci belső védő párosából az utóbbi játékos is a Juventusba igazolt. A szándék egyértelmű: újjáépíteni Olaszország egyik legsikeresebb klubját és feledtetni az előző szezon borzalmas produkcióját. Ennek ellenére hasonlóan alakult a szezon, mint az azt megelőző: viszonylag gyenge rajt után folyamatosan zárkóztak fel, a 16. fordulóban már a második helyen álltak, Quagliarella és Krasić repítették előre a Juventust. De itt is bekövetkezett a töréspont: a klubot példátlan sérüléshullám érte el, ami a kulcsember Quagliarellát is "magával ragadta", Krasić formája pedig, akárcsak egy évvel korábban Diegoé, visszaesett a túlterheléstől. Az idény őszi felét ismét a hetedik helyen zárták, ahonnan már csak ideig-óráig léptek el. Pedig ezúttal a klub jól reagált a sérüléshullámra: leigazolták a Cagliari gólzsákját, Allessandro Matrit, a fejjel szinte verhetetlen, de a Bayernben Mario Gomez miatt mellőzött Luca Tonit, és a leszállóágban lévő, de az év igazolásának bizonyuló védőt, Andrea Barzaglit. Mindhiába: a Juventus zsinórban másodszor is hetedik lett, ráadásul ezúttal nem kvalifikálták magukat egyetlen nemzetközi kupába sem, ami óriási érvágás volt a költségvetésnek is.

Delnerit a szezon végén menesztették a gyenge produkció miatt, majd sok szurkoló aggódni kezdett, hiszen ismét a klub egyik régi játékosát, Antonio Contét nevezték ki edzőnek. Az aggodalom már csak azért is jogosnak tűnt, mivel Conténak alig volt tapasztalata az első osztályban: a 2009-10-es szezonban az Atalanta edzője volt szeptember végétől január elejéig, de nem tudott segíteni a szezon végén végül kieső csapaton, ezért lemondott. Igazolási politikája is visszatetszést okozott: a szurkolók által már nagyon várt balhátvédet, Reto Zieglert 2 hónap után továbbküldte Törökországba, viszont leigazolta az évek óta csak önmagát keresgélő Andrea Pirlot, és a hiányolt világklasszis támadó is helyett "csak" Mirko Vučinićet szerződtették. Továbbá érkezett a hamburgi cselgép, Eljero Elia, a svájci jobbhátvéd, Stephan Lichtsteiner, a Copa Américán jól teljesítő paraguayi, Marcelo Estigarribia, Michele Pazienza, a Napoli középpályása és végül, de nem utolsó sorban a Bayern elől elhappolt box-to-box középpályás, a chilei Arturo Vidal. A klub végleg leigazolt az előző szezonban kölcsönben itt szereplő 4 játékost, Mottát, Pepét, Matrit és Quagliarellát. A cél - a realitásokat is figyelembe véve - a BL-helyezés kivívása és az új csapat alapjainak felépítése lett.

Rólunk

Nálunk minden információt megtalálsz, ami a Juventus házatáját érinti: friss hírek, pletykák, nyilatkozatok, összefoglalók, elemzések, átigazolások, történelem. Forza Juventus!

Kommentek

Címkék

0-0 (1) 1-0 (1) 2-1 (2) 2014/15 (5) 2015/16 (52) 2016/17 (37) 2017/18 (20) 2018/19 (5) adidas (2) agnelli (4) alex (1) alexis sanchez (1) alex sandro (10) allegri (25) allianz stadion (1) álomcsapat (11) álvaro (1) arsenal (3) asamoah (1) atalanta (1) atigazolas (98) bajnokcsapat (7) bajnokok ligaja (58) baki (1) baleset (3) balotelli (2) banega (1) barzagli (14) BBC (6) bemutató (1) benatia (3) bernardeschi (1) betegség (1) bevétel (6) bl (1) BL (4) boca (1) Boka Gábor (1) bonucci (31) botrany (1) buffon (53) büntetés (1) caceres (5) calciopoli (1) cancelo (1) cannavaro (3) cavani (2) chelsea (5) chiellini (16) christioano (1) címer (1) cimlap (5) citromdij (2) coman (3) conte (2) coppa italia (9) CR7 (2) cristiano ronaldo (2) csinos (1) csoda (1) cuadrado (6) curva sud (5) dani alves (8) delpiero (1) del piero (16) derby ditalia (2) de rossi (5) diarra (1) díj (4) Dinamo Zagreb (1) di maria (1) donnarumma (1) döntő (16) douglas costa (5) dybala (34) elemzes (49) elmenybeszamolo (1) elődöntő (2) elozetes (27) első (1) emre can (2) erdekesseg (49) Európa bajnokság2016 (3) evolution (1) evra (4) Év gólja (2) fabregas (1) falcao (1) ferrari (1) FIGC (1) finálé (1) first (1) florenzi (1) fontos (37) future (1) gála (7) gazdag klubbok (48) Gilardino (1) giovinco (2) goal (1) gól (3) GoldenFoot (1) golkiraly (4) gotze (1) gundogan (3) győztes (7) halhatatlanok csarnoka (1) hányás (1) hányt (1) hazard (2) hazug (1) hernanes (2) higuain (15) hirek (154) humor (1) hungary (1) igazolás (2) inter (2) interju (21) isco (4) isla (1) JCH (1) jovetic (2) Juve-Lazio (1) JuveBlogAranylabda (1) juvembléma (1) Juventus (52) juventus (54) juventus-chievo (1) juventus-lazio (7) juventus-milan (12) Juventus-Napoli (8) Juventus-Olympiacos (1) Juventus-RealMadrid (25) juventus-torino (3) Juventus - Barcelona (26) Juventus - BayernMünchen (14) juventus - dortmund (5) Juventus - Hellas Verona (3) Juventus - Inter (8) JuveTour (1) kane (1) kapus (7) karambol (1) kassza (15) kehdira (1) khedria (8) klubtörténet (7) korhaz (2) köszönet (2) kozeppalya (9) kulfold (38) kupa (2) lányok (1) lavezzi (2) legenda (32) lichtsteiner (2) llorente (2) Lyon (1) mahrez (1) manchester city - juventus (9) manchester united (4) mandzukic (9) man of the match (25) marchisio (11) mario (1) Mario Mandžukić (6) marotta (32) matri (4) matuidi (3) meccs elozetes (6) mercato (4) messi (5) mexes fojtogat (1) moggi (1) Monaco (1) monaco (1) morata (18) motivation (8) moutinho (1) movie (1) Nagy Ádám (1) Nani (1) newjuvelogo (1) nyilatkozatai (1) okfejtés (1) olaszorszag (26) oscar (7) osztalyzatok (28) pastore (1) pénz (79) pepe (1) pereyra (4) perin (2) pirlo (19) pjaca (1) pjanic (10) platini (3) playerofthemonth (22) playeroftheyear (8) pogba (44) Porto - Juve (1) psg (8) rabiot (1) raiola (3) rakitic (1) raktic (1) rangadó (8) ranglista (8) real madrid (7) rekord (14) rincon (1) Roberto Mancini (1) roma juventus (8) ronaldo (2) rugani (3) scudetto (9) serie a (58) serules (8) simone padoin (1) soriano (2) squadra azzurra (2) stadion (5) statisztika (35) storari (4) sturaro (1) superman (5) szabadrugás (2) szavazas (65) szczesny (1) szerintunk (52) szerződés (37) szívatás (1) szurkolok (1) támadosor (10) tevez (22) Thiago Silva (1) tisztelet (8) toplista (12) torino (3) tortenelem (25) totti (2) tragédia (1) tv (1) ünneplés (8) valencia (2) vedelem (15) verratti (2) vezér (7) vidal (8) video (17) vírus (1) visszavágó (1) willian (1) witsel (1) zambrotta (1) zaza (12) zidane (4) Címkefelhő

Kövesd a Bianconeri-t

süti beállítások módosítása